Nagyobb és több akarsz lenni?

A filmnél többet mond a fotó, a fotónál többet mond a festészet, a festészetnél többet mond a szobrászat, a szobrászatnál többet mond az építészet, és az építészetnél többet mond a zene.

Minél archaikusabb valami, annál gazdagabban szól, nyelvezete annál szebb.

Természetesen korunkban válságban van a zene, az építészet, a szobrászat, a festészet, a fotó, a film, amennyiben művészetről beszélünk, tehát válságban van az ember. Legyen célunk kiemelni onnan. Azonban magunkkal kell kezdenünk, különben honnan is tudnánk mást helyesen vezetni?

Fordulj a régi felé, hogy megtudd honnan erednek az értékek és mivé lettek.

Bakot lövünk, ha azt hisszük, hogy az egyes művészi tartalmak hordozói, tehát a film, a festészet, az építészet stb, önmagukban minőséget hordozó elemek. Helyesebb, ha ezeket passzív qualitativ potencialitásoknak hívjuk, azaz olyan lehetőségeknek, amik minőséget hordozhatnak. És ahogy nem képes minden ember nyelvészeti professzor lenni, mivel az emberek korántsem egyenlők, úgy nem alkalmas minden művészeti ág bármely tartalom hordozására. Azt mondhatjuk tehát, hogy minél fiatalabb egy művészeti ág, annál szerényebben tudja megjeleníteni a minőséget, annál kevéssé tudja hordozni a szépet.

Halmozzuk fel a szépet.

Egy portré rajz a látott látszat és a művész különleges keveréke. Nem is lehet vitás, hogy több-e egy egyszerű fényképnél. A műalkotást a művész teszi naggyá. A művészt értése és megélése teszi naggyá. Az értést a dolgok igaz rendje teszi naggyá. Így keveredhet a legmagasabb a látott világgal, és így olvasható ki a szépet értőnek az alkotásból a létezés magasabb lehetősége. A művész – ha tényleg az – társteremtő egyfelől. Másfelől egyesítő, mert az eget és a földet összeköti.

Egyedül az érték maradandó. Míg a fotó, a film elavulhat, egy szép rajz soha nem juthat erre a sorsra. A rajz sok ezer éves, már az ősidőkben is díszítette a szobák falát és díszíti még ma is azoknál, akik a szépre való érzékenységüket valamilyen csoda folytán megőrizték.

Szeretném felkelteni mindazokban a szép iránti igényt, akikben ez még lehetséges. Hiszen nem kell minőségi bort inni, és nem kell a finom szivar hosszú füstjét sem élvezni egy illatos konyak mellett. Nem kell szép verseket olvasni, és nem kell észrevenni sem a hölgyek között létező kevesekben a rezdülő nőiességet. Nem kell szép terített asztalon enni, és nem kell egymáshoz változatos szép szavakkal szólni. Nem kell megadni a tiszteletet az arra érdemesnek, és nem kell tudni és észrevenni a megvetendőt. A férfinak már nem kell férfinak, a nőnek már nem kell nőnek lenni. Nem kell, hogy szép helyen éljünk és nem kell, hogy lakásunkat művészi rajzokkal díszítsük. Nem kell, hiszen ebben a világban már mindent szabad.

Az élethez is kell tehetség.

Arra bíztatlak, hogy élvezd az életedet, azonban ne úgy, ahogy azt a reklámokban hallod, ne úgy, ahogy azt manapság ostobán artikulálják, hanem értve, figyelve, szépen. Meg fogod látni, nem lesz könnyű, fáradtságos lesz, ugyanis tenni kell érte. Találd meg a szépet a jó borban, a nemes öltözetben, a szép tartásban, a változatos beszédben. Találd meg az értéket múzeumok mélyén, erdők ösvényein, letűnt korok városainak terén. És tedd emlékké, művészetté, dísszé önmagadat, házasságodat egy szép grafikán.

A minőségi életet segíti a minőségi környezet.

Tetszésed szerint készítem el a rajzot. A méretet a technikát megválaszthatod, hiszen célom nemcsak az, hogy megnyerje tetszésed és tovább gazdagítsa szépérzéked, hanem az is, hogy ugyanezt tegye családod leendő tagjaival, és szeretett díszévé váljon jövőbeli lakásaik egymást követő sorában.

A precíz ceruzarajzot szereted, vagy közelebb áll hozzád a pitt-kréta? Vagy netán a tradicionális vörös krétát kedveled? Kívánságod szerint készül rólad, családtagodról, barátodról a szép és művészi rajz.

Az emberek manapság aprók, kicsinyek, elveszők, jelentéktelenek. És csakugyan, az apró, kicsi, elvesző, jelentéktelen embernek nincs érzéke a nagyra, nincs tehetsége élni. A nagyokról portré készül, és a kisebb is nagyobb lesz általa. Az, kinek érzéke van a szép iránt, már nagynak mondható. Bíztatlak hát, vegyél egy különleges viszkit, gyújts kubai szivarra, tegyél fel komolyzenét, dőlj hátra, és élvezd azt a rajzot, amit egy, a szépet értő művész készített neked, ízlésed szerint.

„A sasok csak sasokat nemzenek."